A randi

 Diana mosolyogva lépett be az étterem ajtaján. Bőre borzongott az izgatottságtól, karját szinte smirgliként dörzsölte a kabát selyembélése, ahogy mozdulataira kínosan ügyelve gyengéden lecsúsztatta a válláról, hagyva, hogy az ajtóban álló hoszteszfiú a mellette álló állványra akassza.

- Rogers névre van asztal foglalva.

Az ajtóval szembeni falat padlótól plafonig tükrök borították, így jó alaposan megnézhette magát, amíg a fiú ellenőrizte a foglalást. Kínosan tudatában volt a bordó rúzs száraz érintésének ajkain, szíve szerint folyamatosan csak a száját nyalogatta volna, amíg az idegen érzés el nem tűnik róla. Szemhéját parányi súlyokként húzta le az igényes műszempilla és szemhéjpúder elegye. Testhezálló, mélyvörös ruhája kellemetlenül szorította, a csillogó műszálas anyag érzésre milliónyi mikrokarcolást égetett a bőrébe már most, pedig összesen ha tíz lépést tett meg a lakásától a taxiig és a taxitól az étterem bejáratáig. Az alakformáló bugyi a ruha alatt a szuszt is kiszorította belőle, a feszes anyag nem csak a hasának apróbb hurkáit szorította le, de tökéletes tartásra is kényszerítette. Magassarkú szandáljának fekete pántjai belevájtak bőrébe, a műbőr durva éle minden mozdulattal egyre mélyebbre vájta magát a húsba. Egész biztosan nyomot hagy majd, és amint visszatér a vérkeringés a lábába, minden bizonnyal még vérezni is fog. Hajának kőkeményre lakkozott loknijai szikrázva verték vissza az elegáns étterem kristálycsillárjának fényét, egyúttal kényelmetlenül húzva fejbőrét. Egyszóval: tökéletesen nézett ki.

- Nahát, már attól féltem, felültetsz. - ragadta meg a könyökét gyengéden egy izzadt tenyerű kéz, ijedt összerezzenésre késztetve Dianát. Hirtelen fordult volna a ragacsos érintés felé, de a szoros ruha lassú, elegáns mozdulatokra kényszerítette. - Igazán lenyűgöző vagy. - súgta a férfi a fülébe egészen közelről, forró lehelete gyengéden csiklandozta fülcimpáját. Diana mosolyogva karolt partnerébe.

- Ugyan, semmi okod nem volt félni, hiszen előre fizettél.