Zia hiábavalóan hessegette az arca előtt döngicsélő bogárrajt, zümmögésük egészen a halántéka mögött visszhangzott, a teljes látószögét betöltő táncoló fekete pontok lassanként összefüggő feketeséggé álltak össze véreres szemei előtt.

- János! - mintha a szél süvítése a nevét sikoltotta volna. - János! - a hang a semmiből jött és a semmibe is távozott. Már két napja lovagolt ezen a tájon, de ez a két nap végtelen hosszúnak tűnt, pont, mint a puszta maga, mely nevéhez híven üres volt és kietlen, csupán száraz fű és sejtelmes ködfoszlányok borították.

Anna vagyok, 23 éves, diplomás munkanélküli. Ez a történet pedig annak a meséje, hogyan lett belőlem a Sötétség Királynője.

- Szaladj! - siettem végig a nyikorgó padlón, követve a huncutul kacarászó csattogó talpacskák gazdáját. - Elkaplak, vigyázz!

Kettő, kettő, öt, hét, mantráztam magamban, mintha a számsort valaha is el tudnám felejteni. Fáradtan meredtem az előttem álló aprócska kis szerkezetre. Halvány fénye egyre gyengült, pulzálva próbálta még kifacsarni magából a maradék energiát. Még vártam pár percet, amíg a világoskék villogás teljesen megszűnik, majd lenyomtam pár gombot, beütöttem...

- Jó reggelt. - duruzsolta Evelin férje fülébe, majd lágyan megcsókolta borostás arcélét. Szorosan hozzásimult a hátához, egyik kezével gyengéden cirógatni kezdte a férfi fedetlen oldalát, hogy végül kicsit előre dőlve belenyúljon a boxerébe. Érezte, ahogy szíve szaporábban kezd el verni, miközben rámarkolt az alsónadrág tartalmára hevesen csókolt...

Úgy éreztem, hogy az elmúlt két hét eseményeit kitörölném az életemből és pontosan az ellenkezőjét csinálnám az eredeti döntéseimnek. Jobbra fordulnék az utcán, ahol balra fordultam, teát kérnék kávé helyett, és ami a legfontosabb, nemet mondanék annak az arrogáns hereszatyornak, amikor a kincses térképét lobogtatva elhívott Kambodzsába.

Érzem, ahogy a levegő egyre csak fogy körülöttem, a pánik a torkom szorongatja. A tüdőm szúr, követeli a friss oxigént, de nem tudom megadni neki, amire vágyik. A fülemben egyre hangosabban hallom dübögni a szívverésem, egyre gyorsabban, egyre kétségbeesettebben.

Villámló szemekkel néztünk egymásra a banyával. Egyik kezem a hűvös, aranyozott kilincsen, a másik pedig teletömött bőröndöm fogantyúján.

- Sajnálom, de semmire sem emlékszem.