Az állomás

 Liftező gyomor. Rettegés a szemekben. Sivító hang, lehulló oxigénmaszkok és pánikkal teli sikolyok. Az apró, kerek ablakokon kitekintve látszott, hogy őrült sebességgel zuhannak lefelé, keresztül a villámló, esőt szóró sűrű felhőrétegen. Felettük egy ponton még egy pillanatig látott egy tenyérnyi, csillagokkal teliszórt égboltot. Egy aprócska, nyugalommal teli sziget a káosz tengerében.

Szilárd egész testében rezzent össze, egy hangos nyögéssel riadt fel. Nyaka elgémberedett, a válla fájt a kényelmetlen pozíciótól.

- Minden rendben? - érezte a térdén a megnyugtató, meleg érintést. Milli kócos kontya felett elnézve kilátott a széles, piszkos ablakon túli tájra. Elsuhanó mezők, békésen legelésző tehenek, napsütés. Mellkasában vadul dörömbölő szíve apránként megnyugodott, légzése rendeződött.

- Csak egy rossz álom. Semmi komoly. - mosolygott halványan feleségére. Ő adott neki egy gyors puszit, és visszatért a könyvéhez. Egy vaskos könyv a gyászról. Bár valószínűleg a doktori disszertációjához van rá szüksége, Szilárd mégis beleborzongott a találó témába. Nem minden nap álmodja azt az ember, hogy lezuhant egy repülővel.

- Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a soron következő megállón technikai okok miatt nem tudunk megállni. - hangzott fel a recsegés az ajtó fölé szerelt bemondóból.

Milli pánikkal vegyes dühvel dobta térdére a vaskos könyvet. Szilárd imádta, amikor ilyen volt, kipirult arcán a szeplők szinte világítottak, egyébként is hatalmas szeme még nagyobbra tágult felháborodásában.

- És akkor pontosan hogy is jussunk haza?! - fakadt ki a nő a kelleténél talán egy kicsit hangosabban. - Így lekéssük a csatlakozást!

- Biztos lelassít majd a szerelvény a megállón keresztülhaladva. Akár meg is próbálhatunk leugorni. - javasolta Szilárd félig-meddig viccelődve. Milli úgy nézett rá, mint aki menten széttépi az ötletért. Ahogy közeledtek a soron következő megállóhoz azonban egyre gyakrabban pislogott karórájára. Valóban fontos lenne elérniük azt a csatlakozást.

- Na jó, próbáljuk meg. Aztán max nem jön össze. - Szilárdot is meglepte felesége hirtelen jött vakmerősége. Nem gondolta volna, hogy ennyire elszánt, de látva a nő lelkiállapotát, nem mert ellenkezni. A végén még nem várja meg, hogy lelassítson a szerelvény és úgy lökné ki az ajtón.

A folyosón egy férfi mellett haladtak el. Idősebb férfinek tűnt, az arca árnyékba borult karimás kalapja alatt. Szilárdnak mégis az volt az érzése, hogy ismeri valahonnan. A fickó nem szólt hozzájuk, de amint kikerülték egymást a folyosón, ő megállt és hosszan nézett utánuk. Mintha még a fejét is ingatta volna.

Mintha egy akciófilmben lettek volna, Milli kitárta a mozgó vasúti kocsi ajtaját, hosszú barna haját vadul lobogtatni kezdte a beáramló menetszél. Frissen vágott fű és tehéntrágya szagát hozta magával.

- Háromra! - kiabálta túl a síneken zakatoló kerekek zaját a nő, és keményen megragadta Szilárd karját. - Ne aggódj, nem hagylak itt! - mintha a férfinek bármi kétsége is lett volna felőle.

- Egy... - kezdte a számolást, de Milli váratlanul fogta magát, és kirántotta magukat a vonatból.

Fájdalmasan nyögdécselve gurultak le a fűvel borított vasúti töltésen, néhány kavics kellemetlenül nyomódott az oldalába, de egyébiránt sértetlenül úszták meg mindketten az akciót. Szilárd valamiért nem erre számított.

- Gyerünk, siessünk, el kell érnünk a csatlakozást. - pattant fel Milli, és kézen fogva férjét rángatni kezdte az állomás irányába. A távolból egy másik vonat közeledését is hallották. Lélekszakadva rohantak a murvával leszórt terület felé, Szilárd úgy érezte, mintha a tüdeje helyén egy régi típusú széntüzelésű mozdony égne, szúrt és alig kapott levegőt. Éppen időben értek a megállóra, a következő vonat pont most gurult be a harmadik vágányra. Érdekes, ezek szerint ennek a járműnek nem voltak technikai problémái.

- Nem szállhatsz fel arra a vonatra. - hangzott fel mögöttük egy hátborzongatóan nyugodt hang. Bár gazdája halkan szólt, mégis tisztán hallatszott a közlekedő emberek moraján keresztül.

A fiatal házaspár döbbenten állt meg és fordult hátra. A korábbi vonaton látott kalapos férfi állt előttük. Hosszú ballonkabátján egy fűfolt nem sok, annyi sem látszott. Mégis, hogy szállt le vajon a vonatról?

- Tessék? - motyogta Szilárd elhűlve. A férfitől a hideg is kirázta. Akaratlanul is valamiért az a borzasztó álom jutott eszébe.

- Ne figyelj rá, Szili, gyere! - rángatta Milli egyre kétségbeesettebben a karját. - Menjünk már, mindjárt indul a vonat!

- Nem szállhatsz fel a vonatra. Az az élők szerelvénye. - mondta hátborzongató nyugalommal a férfi. Végre felnézett kalapja karimája alól, felfedve sápadt arcát, üveges, semmibe sem tekintő szemeit. Halott volt, és mégis beszélt.

- Miről beszél?! Gyere már, Szili! - Milli továbbra sem volt hajlandó elengedni férje karját, de ő földbe gyökerezett lábbal állt. Felismerte az arcot.

- Amíg nem fogadjátok el a megváltoztathatatlant, addig egyikőtök sem szállhat fel arra a vonatra.

- Badarság, miről beszél?! - Szilárd végre megfogta Milli kezét, és lefejtette kifehéredett ujjait a csuklójáról. Lassan már elzsibbadt a keze, ahogy a nő szorította.

- Nem álom volt. Valóság.

Szilárdot elöntötte a felismerés. A zuhanás, a kétségbeesett sikolyok, a lehulló oxigénmaszkok. Az ablakon túl tomboló vihar. Mellette egy riadt, idős férfi, akkor még pirospozsgás arccal, idegesen gyűrögetve karimás kalapját. A tekintetük találkozott, még egyszer utoljára, mielőtt mindent elborított volna a fehérség.

- Milli. - fordult felesége felé Szilárd nyugodtan. - El kell engedned.

- Nem! Soha!

- Ezzel magadat is tönkreteszed. Neked fel kell szállnod arra a vonatra. Máskülönben örökre itt ragadunk, mind a ketten. - Kamilla komoly arccal nézett a szemébe. Könnyek csorogtak le csinos arcélén.

- Egészen biztos, hogy nem jöhetsz velem?

- Biztos. El kell fogadnod.

- Szeretlek.

- Tudom.

Felesége még egy hosszú, könnyes csókot váltott vele, majd megfordult, és éppen időben lépett fel a távozó vonatra. Az tett egy széles kanyart a vasútállomás épülete mögött, majd nem jelent meg a túloldalon. A zakatolás hangja egyre távolodott, majd végleg megszűnt.

A távolban egy újabb vonat dudálása hangzott fel. Valahogy visszatért az eredeti vonat az állomásra, a jelek szerint ezúttal már nem voltak technikai problémái. Az idős férfi kezét nyújtotta Szilárdnak. Hideg volt és halott. De Szilárdé is.

Együtt szálltak fel a vonatra, és intettek búcsút az állomásnak.