Happy ending

 - Ez így jó?

- Ühüm. - a hangja nem igazán volt meggyőző. Hátradőlve, csukott szemmel pihengetett, amíg én ügyködtem rajta, de sem elégedett sóhajokat, sem különösebb visszajelzést nem kaptam tőle.

- Szólj, ha másképp csináljam.

- Jó, majd szólok. - szerintem nem meri elmondani, hogy béna vagyok. Tudja, hogy az első alkalmam.

Már vagy egy fél órája ott térdeltem előtte a jeges, kemény padlón, a kezem lassan elzsibbadt a folyamatos munkától, de még egyelőre semmi eredményét nem láttam. Már kezdtem elfáradni, egyre szaporábban vettem a levegőt, arcom egyre forróbb és forróbb lett, mint akinek... nos, mint aki már lassan fél órája keményen küzd azért, hogy az ügyfelének örömet okozzon.

- Esetleg egy kicsit erősebben is megpróbálhatod. - még ennél is?! Na jó. Minden erőmet beleadtam, mire egy halk, elégedett nyögés szaladt ki a torkán. Na legalább. Újult erővel csepegtettem még egy kis szantálfa illatú olajat a kezemre, hogy kellemesen langyos, fáradtan dagadó erekkel tarkított kezemmel továbbra is simán, könnyedén tudjak dolgozni puha bőrén.

- Igen, igen, így jó lesz. - na, végre ennyit kinyögött. Látszólag beleolvadt a műbőr kanapé szoros ölelésébe, úgy tűnik, most tényleg ráéreztem, hogy mire vágyik. Csak kár, hogy több, mint fél óráig tartott rávezetnie. Legalább most már lassan lejár az időnk.

Egyszer csak hirtelen kikapta a lábát a kezemből két masszőrfogás között, és mint akit bolha csípett meg, felegyenesedve közel hajolt. Sötétbarna szemei egészen apróra szűkültek, ahogy mentolos rágó szagú suttogása körbeölelte az arcom.

- Ugye itt van "happy ending"?

És én még azt hittem, ennél már nem is lehet rosszabb a napom.