Nyuszi ül

 Nyuszi ül a fűben. Bárcsak. Esetleg talán az álmaiban.

Nyuszi körülnéz a sötét, levegőtlen szobában. A plafon és a fal találkozásánál keskeny kis résen süt be a nap, de éppen csak arra elég, hogy feketeség helyett szürkeség legyen. Szomorúan lehajtja a fejét, bolyhos fülei a poros földet seprik. Nyuszi ül a priccsen. Füvet már régóta nem látott. Se ehetőt, se szívhatót.

- Nyuszi! Itt az idő. - lépett a rácsok elé a fegyveres őr, kezében a kulcsokat csörgetve. Az ügyvéd megérkezett. Nyuszi a bokáját összekötő bilincsekben szánalmasan lassan kicsoszogott a cellából, puha szőrös tappancsai apró porfelhőket vertek minden lépésükkel.

Ahogy kilépett az állott levegőjű folyosóra, elég volt egy pillantást vetnie az állam által kirendelt ügyvéd savanyú, szürke arcára, hogy tudja, fellebbezési kérelmét elutasították. Az ügyvéd megvető tekintetéből kiindulva valószínűleg nem is nagyon küzdött azért, hogy ez másképp legyen.

A folyosón végighaladva a többi rab ellenségesen verte a celláik rácsait, egymást túllicitálva fenyegetéseket kiáltoztak, és meglepő módon egyikük sem az őrt szidta. Mindannyian Nyuszi halálos ítéletét kívánták. Még a krampusz is. Csalódottan, szomorúan szegte le a fejét. Tudja, hogy rosszat tett. De nem tehet róla, neki ilyen a természete.

A börtönből kilépve egy kis irodába kísérte az őr, ügyvédje komótosan helyet foglalt mellette, így várták, amíg megérkeztek a többiek. A Kakas taréja pirosan meredt felfelé, amint meglátta a Nyuszit, élezett karma szinte beleremegett a nyilvánvaló vágyba, hogy ott helyben szétcincálja. A felesége csak csendben követte, nem nézett a Nyuszira.

Aztán megérkezett a Nyuszi felesége is. Tekintete fájóbb volt, mint a jeges fémbilincsek, amik egy csíkban már kidörzsölték a csuklója puha bundáját is. A nyikorogva bezáródó ajtó résén keresztül megpillantotta néhány gyereküket is. Vajon mindannyian itt vannak? Mind a százhuszonhárman? Vagy csak a legnagyobbak jöttek el, hogy szembesüljenek apjuk halálos ítéletével?

- A tárgyalást megkezdem. - hadarta menet közben a bíró, ahogy belépett a terembe, még csak le sem ült. - A tények ismeretében és Tyúkanyó töredelmes vallomása alapján az ötven tojás ellopása és megbecstelenítése, a videók terjesztése a festési folyamatról, majd a tojások engedély nélküli szétosztása vádjában a Húsvéti Nyuszit bűnösnek találom. Az ítélet életfogytig tartó börtön.

Szinte végig sem mondta, ítélkező tekintettel nézett fel a Nyuszira.

- Gyerekek. Ártatlan, meg nem született gyerekek. Neked is van családod, tudhatnád, milyen érzés. Hát nincs benned semmi szégyenérzet?

Szomorúan megrázta a fejét, majd elhagyta a termet. A Nyuszi beletörődőn, némán nézett körül. Felesége elutasítón hátat fordított neki, talán most rögtön beadja a válókeresetet.

Nyuszi ül. Életfogytig.