- Biztos jól átgondoltátok? - minden erőfeszítésem ellenére is kihallani az aggodalmat a hangomból.

Ez önmagában nem lenne egy meglepő esemény, az emberek mégis rémülten futottak össze a város szürke utcáin, fehér arcukat ijedten fordítva a halványlila, rózsaszín és narancssárga különböző árnyalataiban pompázó horizont felé. Közel kétszáz éve nem volt erre példa.

Nyuszi ül a fűben. Bárcsak. Esetleg talán az álmaiban.

"Ugyan, mégis mi baj történhetne" gondolta Alex, majd megnyomta a nagy, piros gombot. Annak ellenére, hogy csupán két napja állt a nemzetbiztonsági hivatal alkalmazásában, rendkívül büszke volt magára és már pólót is nyomtattatott, amin csupa nagy betűkkel állt, hogy ő bizony a nemzet őre. Pedig aláírt egy titoktartási szerződést. De nem érdekelte,...

Halkan megreccsen a padló, ahogy már a sokadik kört rovom a puha szőnyegen. Érzem, ahogy a kezemben tartott kis csomag melegen bújuk hozzám, lábaival vidáman kalimpálva, ujjaival lelkesen matatva a hajam után. Még azt is érzem, ahogy forgatja a kis fejét és nagyon erősen figyel, nézi a nagy semmit, amit a sötétben lát. Halkan, lágy hangon...

Tamara elhatározta, hogy ma végre túlteszi magát rajta. Elfelejti és még a gondolatot is száműzi a szívéből. Tovább kell lépnie. Magabiztosan várta, hogy a nyomtató végre kiköpje magából a pénzügyi kimutatásokat, amikor Evelin elviharzott mellette, és mogorván ledobta vizes kabátját a széke támlájára.

Diana mosolyogva lépett be az étterem ajtaján. Bőre borzongott az izgatottságtól, karját szinte smirgliként dörzsölte a kabát selyembélése, ahogy mozdulataira kínosan ügyelve gyengéden lecsúsztatta a válláról, hagyva, hogy az ajtóban álló hoszteszfiú a mellette álló állványra akassza.

- Ha már úgy is itt vagy, segítesz kérlek felfúrni a polcot?